Másnap arra keltem, hogy Tam paskolgatja az arcomat. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, majd láttam, hogy elaludtam a kanapén és Isaac rám tette a kabátját. Leo is óvatosan nézegetett, hogy minden rendben van-e velem, de én egy halvány mosollyal nyugtáztam hogy igen.
És valamivel tényleg jobban is éreztem magam a korábbi napokhoz képest. Akashi éppen élezte a kését reggeli előtt, Eddie szünet nélkül a fülét a rádión tartotta, közben válogatott szitkokat vágott hozzá, hogy miért kell ilyen ócskavassal dolgoznia. Nevettem magamban, majd Tam kérésére közösen kezdtük el csinálni a reggelit.
Miután befejztük én olvastam neki és Leonak az egyik könyvből, majd Eddy egyszercsak felugrott a rádió mellől.
Srácok, befogtam a katonai vészcsatorna adást! Bár eléggé hangyás a hang, de…
Miről beszélnek? - lépett be mellé Akashi.
Nem tudom teljesen kivenni csak szavakat. Rosendale...fertőzött...keresés….karantén 4 nap...Helikopter….
Lehetésges hogy kintebbi területen sikerült egy megfelelő biztonsági zónat kialakítani? - Gondolkodott el Isaac.
Ha a megvan a megfelelő biztonsági felszerelés és tűzerő, nem lehetetlen. Vannak katonai bázisok a közelben?
Öhm- egymásre néztünk Eddie-vel- Elvileg van egy a hegységnél, de azt hivatlosan nem használták már évek óta.
Voltak róla infók hogy újra előveszik - szólt közbe Eddie - de a város és a katonaség folyton veszekedett róla, így elhúzták.
Fellehet venni velük a kapcsolatot esetleg?
Ezel biztonsan nem. - Mutatott Eddie a rádióra - a központi rádió is karbantartás hiánya miatt kötve hiszem hogy használható.
És...mennyi esély van arra, hogy a városban találunk mondjuk műholdas telefont?
Az lenne a legjobb dolog közel s távol. De civileknek az piszok drága aztán meg…
És mi van a rendőrséggel? Vagy a katonai akadémiával?
Az előbbi kérdéses - szólt Akashi - a másik lehetőség sokkal valószínűbb.
Elmenjünk holnap megnézni? - Vettem elő a térképet, Akashi és Isaac bólintott. Eddie morgott egy picit, főleg hogy ő most nem jön, de utána ő is belement.
